Az áprilisi klubtalálkozón Catherine Fisher Incarceron című művét tárgyaltuk ki a Molyoló Hódokkal, Jeannel, Zizz-zel, aanival, Miasigirllel, zso506-tal és orsi2525-tel. A könyvről már korábban leírtam a gondolataimat: itt. Nagyon sok kérdés felmerült a beszélgetés során, amire próbáltunk választ adni. A legfontosabb, amit igazából nem sikerült eldöntenünk, hogy a regény hiányosságait vajon pótolni fogja-e a folytatás. Azt azért leszögeztük, hogy ez az első rész nem győzött meg minket maradéktalanul. Többen - köztük én is - letettünk arról, hogy elolvassuk a folytatást, de aki mégis belevág (ha valaha megjelenik magyarul a második rész), csak azért, hogy kielégítse mérhetetlen kíváncsiságát, ne maradjanak elvarratlan szálak.
Megint rengeteg finomságot varázsoltak az asztalra a kedves molytársak: muffin, ropi, lúdlábtorta, perec, üdítőtenger, illetve Kossuth-kifli és kókuszgolyó (én vittem őket) gazdagította a rogyadozó asztalt. Megint sikerült bezabálnom, kérem szépen!
De most volt egy kis testmozgás is! Nem, nem aerobikoztunk, azért annyira nem tágas Jean nappalija. Helyette karaokiztunk. És mivel annyira jó számokat énekeltünk, én nem bírtam ki ülve - ahogy sokan mások se -, és mellette még vad rángatózásba kezdtem, aminek ma érzem is a hatását: izomlázam lett! Minden elismerésem a többieknek: olyan ordenáré módon üvöltöztem repedtfazék hangomon, hogy tényleg csoda, hogy nem menekültek öt perc után futva. Bár, ha jobban belegondolok Miasigirl, zso506 és orsi2525 elég hamar elhagyták a terepet... Összefüggést gyanítok!
Mindenesetre én nagyon jól éreztem magam, és alig várom már a májusi találkozót, hiszen akkor az általam választott Csáth Géza kerül terítékre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése